Az első kertitörpét a németországi Philip Griebel készítette a XIX század közepén. Azóta a kis kerti figurák töretlen sikernek örvendenek. A nyugati országokban nem találni kertet ahol ne lennének kertitörpék, így az utóbbi időkben hazánkban is egyre közkedveltebbé vált ezeknek a kis figuráknak a kertekben való elhelyezése.
Kicsik, viccesek, édesek – hát nem csodálatraméltó hogy mindenki kedveli őket? Egyesek szerint giccsesek ezek a kis figurák, haszontalanok és egyszerű kerti kiegészítők. Mások szerint egy fantasztikus világ szimbólumai.
Mégis honnan jön ez az egész csodálat a törpék iránt? A forrása egyértelműen a mesék és a mítoszok világából származik( gondoljunk csak a Hófehérke és a hét törpére), abból a mítoszból ered a szokás, hogy kezdetekben a törpék a kertekben állva megóvták az embereket egész éjjelen át, majd nappal kővé váltak. A törpék első említése Paracelsius nevéhez fűződik. Paracelsius híres alkimista és fizikus volt a XVI. Században. Paracelsius elmélete szerint, a törpék hatalmas tudással rendelkező aprócska élőlények voltak. Feltehetően a tudós kijelentése adott ihletet a népmesék keletkezésének.
A legendák szerint a törpék kétfélék voltak: voltak házi és kerti törpék. A kertitörpék népszerűbbek voltak, mivel róluk azt tartották, hogy szerencsét hoznak.
Miből készülnek?
A törpék hagyományos gyártásánál agyagot használnak, amelyet formákba öntenek , és végül kiégetnek kerámiává és megfestik a részleteket. Manapság viszont találkozhatunk műanyagból vagy egyéb szintetikus alapanyagból készült példányokkal is. A legtöbb esetben 70-80 cm magas férfialakot ábrázoló törpéket készítenek, hosszú szakállal nagy fülekkel és legtöbbször épp valamilyen munkálatot végző testtartással. Ezek a tevékenységek a pipázás, horgászás, alvás, vagy a leggyakoribb a kertészkedés.
